Ez volt a BME Gépészkar vicces folyóiratának címe. Azért használtam, mert egyrészt most vicces dolgok következnek, másrészt a Google nem hoz 10 évnél újabb találatokat még az említésekről sem, nemhogy magáról a kiadványról – na, majd mostantól.

Ez ugyebár egy poén, de sokszor egészen meglepően mély, mondhatni filozófiai gondolatok sarjadhatnak ilyenekből. Most például ez: minél egyszerűbb valami, annál több munka és tehetség (!) kell a megalkotásához. Indoklásul álljon itt egy másik vicc: a zsenik átlátják a káoszt. Ha te nem látod az asztalomon a rendet, az nem az én hibám… Amúgy pedig a termodinamika II. fő tételének következménye. (**)

Mennyire egyszerű kis mondás! Vagy negyven éve magyarázta el nekem a Medicor gépészeti fejlesztésén bizonyos Gyulai Zoltán (*) vezető mérnök úr, amikor egy kb. 5 mm-es vonalat nem kontúr- (vastag) hanem nézet- (vékony) vonalnak rajzoltam egy műhelyrajzon. Amitől persze nem az az alkatrész született meg, amelynek kellett volna, hanem egy másik, használhatatlan. Szerencsére nem sorozat- hanem csak prototípusgyártás folyt a fejlesztésen, tehát csak egyetlen szörnyszülött keletkezett. (Na persze, a szakik a műhelyben pontosan tudták, hogy mi lenne a helyes, de az ifjú, kezdő mérnök urat – engem – meg kellett leckéztetni.)
Az eset könnyen általánosítható: minden olyan dokumentumot, amely tevékenységi leírásként szolgál, aprólékos alapossággal kell elkészíteni, bármilyen kis eltérés rendkívül kellemetlen helyzetekhez, adott esetben óriási károkhoz vezethet.

Mindenki tudja, mi az a fogaskerék. Mindenki ismeri. Már csak azért is, mert az utóbbi év(tized)ekben a „Beállítások” (Settings) általános funkció jelképévé vált. Akkor most hadd áruljak el róla egy kicsi, piszkos titkot. A fogaskerék nem ilyen.

Először is: mi az a gmernok? Hátugye, gépészmérnök épész nélkül.
(Nyilván a vegyészek, építészek, villamosmérnökok találták ki a viccet, becslésem szerint több, mint 70 évvel ezelőtt. A csoportkultúrák kötelező kirekesztése.)

Aztán: Nemrég láttam az „Agymenők” sorozatban, hogy a legfontosabb érzékelés a tapintás, ezért a (még ismeretlen) földön kívüli civilizációkkal való kommunikáció legbiztosabb módszere (fizikai protokollja) a tárgyak alakja és mérete. Ezért véstek aranylemezbe (és csavaroztak föl) egy halom információt a Voyager-2 űrszondára – amely két éve elhagyta a Naprendszert. Mivel a sorozat MIT-en és Caltech-en végzett zsenikről szól, higgyünk a szereplőknek, már csak azért is, mert azt az aranylemezt 1977-ben lőtték fel (Az „Agymenők”  előtt konkrétan 40  évvel…), és kialakításában Carl Sagan is részt vett. (Az ismeretlen nevekért lásd a Google találatait.)

Jómagam pedig így fogalmaztam meg, mi a gépészmérnökség:
az a tervező és megvalósító tevékenység, amely a tárgyak méretének, alakjának és mozgásának meghatározásával foglalkozik.

Ilyenformán tehát a gépészmérnökség az egyik legalapvetőbb intelligens tevékenység az Univerzumban. (Legalábbis olyan univerzumban, amelyben a „tárgy", „alak", „méret" és „meghatározás" fogalmak értelmesek.)

Nem, nem az iskolai osztályok könyvgyűjteményiről van szó. Hanem arról, hogy egyre többször használunk olyan szoftverelemeket, amelyek (elméletben) esetleg nem felelnek meg a mi alkalmazási körülményeinknek. Legyen példa a kör: a számítógépen ugye nincs kör, csak olyan sokszög, amelynek legnagyobb eltérése az ideális körtől kisebb, mint az adott számábrázolásban leírható legkisebb szám.

És mi van, ha a számítások során az ilyen eredetű hibák felgyűlnek? És egyszercsak érzékelhetővé válnak – például úgy, hogy a tervezett szerkezet összetörik?